1. Homecoming

1. Homecoming

Lily Khan-Evans egy bőrönddel és egy hatalmas rajztáblával egyensúlyozva szállt le a vonatról. Délelőtt 11 óra körül járt az idő, és ő hajnali fél nyolckor szállt fel a vonatra Bostonban. Röpke 4 órás út után jólesett neki újra a földön állni. Furcsának tűnt neki újra New Yorkban lenni- több, mint egy éve nem járt itt.. A Keleti pályaudvar ugyanolyan népes volt, mint mikor legutoljára látta.

A lány felszállt a buszra, amely egyenesen a Csertő utcába viszi, ahol lakott. Az út nem tartott tovább 20 percnél, de Lili egy örökkévalóságnak érezte. A vonatutat élvezte- minden élvezett, ami vonatokkal és utazással volt kapcsolatban-, de ezt az utolsó időt már kibírhatatlannak érezte. Semmi másra nem vágyott, mint hogy hazaérjen a kis lakótelepi lakásába és vegyen egy forró fürdőt, ugyanis ez az októberi nap szokatlanul hidegnek bizonyult.

Az ajtóban toporogva már szinte mormolta a fohászait. A nagybátyja, akit mindig is csak Daninak hívott- mégis, milyen hülyén hangzik az, hogy Dani bácsi?!- az elmúlt évben bizonyára járt itt párszor, és az újdonsült felesége- aki már nem is annyira új?-, Julika pedig egész biztosan kitakarított itt párszor. Tulajdonképpen egyáltalán nem voltak túl sokkal idősebbek nála. Dani mindössze csak a negyvenharmadik életévét taposta, Julika pedig 36 éves volt. Lili tudta, hogy hamarosan szeretnének még egy kisbabát is.

Lili-t azóta a nagybátyja nevelte, hogy a szülei meghaltak autóbalesetben, de annak már 13 éve. A lány soha semmiben nem szenvedett hiányt, és el sem tudta képzelni, hogy ennél boldogabb gyerekkora is lehetett volna. Persze, majd' megveszett, annyira hiányoztak neki a szülei, de Dani akkor is mindent megtett, hogy ő boldog legyen, és nem kevés pénzt bele is tett.

 Lili dideregve a zuhany alá állt, és kedve támadt a falba verni a fejét, amiért aznap reggel sem öltözött fel rendesen. Végül is, egy farmerszoknya egy vékony harisnyával meg egy elég vékony hosszú ujjú póló nem tartozik igazán a meleg holmik körébe.

Miután végzett a fürdőszobában, visszament a bőröndjéért, majd az ágyra tette és kiszedett belőle egy farmert és egy pulóvert. Ezek voltak a legmelegebb ruhák, amiket magával hozott Németországból. Igazából Münchenben volt a lakása, de a hazautazás előtt még Bécsbe buszozott a barátnőjéhez. Amíg odakint élt, sokszor jártak egymáshoz, bár az út nem volt túl rövid, de mindig megérte. Erika volt Lili legjobb barátnője. Mindketten szerették a művészeteket, de míg Lilitől mindig is távol állt a közösségi élet, Erika belevetette magát a legnagyobb tömegbe is, és egész biztosan úgy jött ki onnan, hogy új barátokat szerzett.

Lili figyelmét nem kerülte el a tisztaság. Nagyon hálás volt ezért Julikának. Első ránézésre az ember nem mondaná meg róla, hogy igazi háziasszony és anyáskodik, de valójában így van, bár először látni kell, mi rejlik a tűsarkak, a szőke haj, és a műkörmök alatt. Julikának és Daninak már volt egy 6 éves kisfia, Gergő, és minden vágyuk volt még egy kislány a családba.

A bőröndből kirámolta a ruháit a szekrénybe, a kenceficéit a fürdőszobába pakolta, majd fogta a kézitáskáját és kilépett az ajtón.

Daniék szintén Zuglóban laktak, csupán egy picit nagyobb luxusban. Ő viszont elköltözött, mikor leérettségizett és megkapta az örökségét. Lili felszállt a buszra, és pár perc múltán már ott is volt a lakóparknál. Dani már várta őt a kapuban, és mikor odaért, hatalmas ölelésbe zárta, majd megpörgette párszor. Lili nem tudta megállni sikongatás nélkül.

- Szevasz, kislány. Kész csoda, hogy végre idetévedtél- vigyorgott rá Dani. A férfinak szikár teste és mosolygós arca volt, bár igaz, hogy amikor nem mosolygott, elég ijesztő látványt nyújtott.

- Véletlen volt, hidd el- mosolygott vissza a lány.

- Ó, meghiszem azt! Na gyere, mert Gergő már nem tud megülni...

- Lilii!!!

A lépcsőn Gergő rohant fel, olyan eszeveszett sebességgel, hogy félő volt, legurul a lépcsőn, így hát Lili elészaladt és felkapta.

- Szia, nagyfiú. Hogy van az én kedvenc öcsém?

A kisfiú rávillantotta fogíjas mosolyát.

- Járt nálam a fogtündér tegnap éjszaka!- mutatta fel a nagy tábla csokit. - De nem ettem belőle, mert azt mondtam, hogy majd veled akarom megenni!

Lili szíve nagyot dobbant.

- Hát akkor siessünk, mert én már nagyon éhes vagyok!

Ezután a nyakába ültette a kisfiút, mire az visítva kacagni kezdett, és Lili sem állhatta meg nevetés nélkül.

 Este kilenc óra körül járhatott az idő, mikor Geri elkezdett laposakat pislogni.

- Gyere, kincsem, ideje lefeküdnöd- próbálta lefeszegetni a kis ujjakat Lili csuklójáról Julika.

- Jó-jó!- motyogta a kisfiú.- De csak ha Lili is velem alszik.

A lány elmosolyodott.

- Attól félek, én nem fogok elférni abban az ágyban, angyalom!

Geri szeme kipattant.

- Mert még nem láttad az új ágyam! Olyan nagy, hogy még akár hárman is elférünk benne!- mondta, miközben széttárta a karját, amennyire csak tudta, mutatva ezzel az ágy szélességét.

Lili kérdőn Julira nézett, mire az bólintott, és lágyan mosolygott.

- Hát jól van, nagyfiú. Szeretnél repülő lenni, míg bemegyünk a szobádba?

Gergő lelkesen bólogatni kezdett, majd kezét lábát kinyújtva várta, hogy "felszálljanak". Lili berregés közepette emelte fel a kisfiút, majd a szobája felé vette az irányt. Julika ment utánuk, és halkan nevetgélt.

Bent a szobában aztán óvatosan az ágyra ejtette a kisfiút, aki erre felkacagott, majd beljebb húzódott az ágyon, és várta, hogy Lili is lefeküdjön. Julika odament elbúcsúzni tőle, majd Lili arcára is adott egy puszit és kiment. Lili jobb híján a pólóját használta hálóingnek.

Ezután mindketten hamar elaludtak.

Reggel Lili hamar felébredt, és vigyázva, hogy fel ne ébressze Gergőt kimászott az ágyból, majd a konyhába ment. Julika már ott volt egy köntösben, és kávét főzött. Lili inkább a teát szerette, de a kávéval is beérte, tehát nem szólt semmit.
Hamar elindult hazafelé, mert kilenckor találkozója volt. Julika töltött neki egy pohárba kávét, így azt magával hozta. Épp lépett volna ki az ajtón, mikor valaki keményen beleütközött, és egy kis kávé a fehér pulóverére ömlött.
Felnézett az ember arcába. Egy jól öltözött, merev testtartású ember állt előtte, aki úgy nézett ki, mint aki az egész éjszakát átdolgozta. Lili sejtette, hogy így is van, így tehát visszafogta az 'Ember, maga mi a francot csinál?!'-féle felkiáltást és csak próbálta picit kártalanítani a felsőjét, eredménytelenül.
- Elnézést kérek, kisasszony, a figyelmetlenségemért- kezdett mentegetőzni a férfi elgyötört hangon.- Azt hiszem, az a folt már nem jön ki a pulóverból, de talán segíthetek, itt lakom a házban...
Lili feltartotta a kezét és kedvesen rámosolygott az idegenre.
- Ne fárassza magát, én is itt lakom a közelben, igazán nem történt semmi baj.
A férfi visszamosolygott, bár kissé bágyadtan.
- Nagyon kedves. Szabad tudnom a nevét..?
- Kőhalmi Lili. És a maga neve...
- Vesztergom Benjamin. Gondolom, akkor a Kőhalmi Dániel a rokona, ugye?
Lili meghökkent, de bólintott.
- Igen. Ismeri?
- A szomszédom. Tegeződhetnénk, ha szépen kérem?- villantott egy elbűvölő mosolyt a férfi Lilire. Önkéntelenül olyan érzése támadt, mintha a férfi ragadozó lenne ő pedig a következő zsákmánya. Ettől az érzéstől pedig elakadt a lélegzete.
- Természetesen. Most viszont mennem kell, valószínűleg hamarosan újra összefutunk- búcsúzott Lili, majd újból az ajtó felé fordult, és most már ki is lépett rajta.