Lili hazasietett. Próbálta takargatni a foltot a pulóverén, de végül mikor elfáradt a keze, úgy döntött, nem érdekli. Már a lakása ajtaját nyitotta, mikor észrevette, hogy nincs nála a mobilja. Halkan szitkozódva lépett be a szobába, majd az asztalra tette a táskáját és elsietett átöltözni.
Még csak hét óra volt, de kilenckor találkozója van, így tehát hamar lezuhanyzott és felvett egy sárga, combközépig érő bő ruhácskát- ez volt a kedvenc ruhadarabja-, hozzá pedig fekete harisnyát, egy fekete kardigánt és egy sötét színű csizmát, majd szőkésbarna haját kissé feltupírozta és megtűzte. Sosem sminkelte magát túlságosan, és most is csak szemceruzát használt.
Lesietett a buszmegállóba, és felszállt a 80-as buszra. Felkészült a hosszabb utazásra.
Háromnegyed óra múltán ott volt a Zöld Teknős Barlangja nevű teaház előtt, és megnyugodva vette tudomásul, hogy szerencsére még mindig tud közlekedni Pesten is. Amíg Münchenben élt, mindig attól tartott, hogy amikor majd hazajön, nem rázódik bele egyből a közlekedésbe.
A Zöld Teknős volt Lili és Erik kedvenc helye, és kellemes izgalommal töltötte el, hogy hamarosan újra találkozik régi barátjával. Erik mindig is az egyik legérdekesebb személyiség volt, akit csak ismert. Nem félt felvállalni önmagát, sőt, mi több, eszébe sem jutott soha, hogy más legyen, mint ami- ezt Lili első kézből tudta, mert egyszer, évekkel ezelőtt rákérdezett. Akkor Erik csak ráemelte szürkéskék szemét, amely valahogy mindig olyan ködös volt, mintha nem lenne teljesen jelen, majd kisimította a haját a szeméből- ami mindig valahogy egy kicsivel hosszabb volt a kelleténél, de bársonyos feketeségével csak bájosabbá tette az összhatást-, és csak megvonta a vállát, majd egyszerűen annyit felelt: Mi más lehetnék? Lili titokban mindig felnézett emiatt a fiúra; ő maga sohasem mert teljesen kitárulkozni, és megmutatni, milyen is valójában. Mindig is úgy gondolta, hogy ez lehet az ok, amiért sohasem találta igazán a helyét a művészek között. Túlságosan érdekelte őt mások véleménye.
- Szia, kislány- hallotta a háta mögül, mire megpördült és egy álmos szempárral találta szemben magát.
Lili elmosolyodott, és a fiú nyakába vetette magát. Régebben egy ilyen kitöréstől Erik legalább egy kissé megremegett, most azonban sziklaszilárdan állt egy helyben karjait Lili köré fonva.
- Ó, ha a többi nőre is ilyen hatással lehetnék!- sóhajtott fel színpadiasan Erik. Lili felvihogott. Utálta ezt a hangot, de sosem tudott leállni vele.
- Ha a többi nőre is ilyen hatással lennél, mi maradna nekem?!- vágott vissza a lány, miközben kibontakozott az ölelésből és hátrált egy lépést.
- Teljesen igazad van, nem foszthatlak meg téged az én felemelő jelenlétemtől- bólogatott komolyan a fiú, majd karját nyújtotta a még mindig vigyorgó Lilinek. - Mivel a teázó csak 11-kor nyit, és feltételezem, az egész napodat nekem szánod, elmegyünk reggelizni valamit?
A kérdésre Lili hasa adott választ, ami nagyot morrant. Erik helyeslően rávigyorgott.
- Tudod, azon gondolkodtam- kezdett bele a lány-, hogy talán mégsem kéne egész nap veled lógnom. Két ilyen hatalmas arc, mint te meg én... nem biztos, hogy biztonságos ez.
Erik úgy tett, mintha megfontolná a kérdést.
- Francba mindenkivel! Legalább két hónapja nem láttalak.
A nap végül hosszúra nyúlt, és Liliék végül este tíz óra körül léptek ki a teaház ajtaján. Erik kocsija felé tartottak.
- Hazavigyelek?- kérdezte somolyogva a fiú.
Lili elgondolkodva nézett rá.
- Mi lenne, ha felugranánk egy kicsit Daniékhoz? Reggel náluk hagytam a mobilom, és szerintem téged is szívesen látnának.
Erik szeme felcsillant.
- Szerinted ébren van még a kiscsávó?
Lili fintorogva megrázta a fejét.
- Semmiképpen sem. Holnap iskola van.
- Ó. Na nem baj, Danit is eléggé bírom- vigyorodott el újra, majd bepattant a vezetőülésre, és megvárta, míg Lili is becsusszant mellé.
Az utat végig ökörködték, és Lili újból középiskolásnak érezte magát.
Mikor végül leparkoltak, és kiszálltak az autóból, Lili aznap másodszorra pillantotta meg Vesztergom Benjámint. Most azonban nem egyedül volt, és egyáltalán nem tűnt fáradtnak. A férfiból valami megmagyarázhatatlan erő és veszély áradt, ami egyszerre vonzotta és taszította Lilit. Külsőre viszont a férfi csak egy hétköznapi üzletembernek tűnt, és Lili arra gondolt, talán megőrült.
Amikor azonban Benjámin feléjük fordult, az arckifejezése teljesen más volt, mint reggel- mondhatni ijesztő. Lili nem állt túl közel hozzájuk, de még abból a távolságból is látta, hogy a férfi szemei villámokat szórnak, a száját pedig összeszorította. Mikor viszont észrevette, hogy figyelik őket, barátságos mosolyt öltött, és intett Lilinek.
A lány annyira összezavarodott, hogy csak akkor eszmélt fel, amikor Erik erőteljesen oldalba bökte.
- Mi bajod van, kislány?- kérdezte összevont szemöldökkel.
Lili zavartan ingatta a fejét, majd belekarolt Erikbe és felcsörgött kaputelefonon a nagybátyjához.
- Igen?- hallotta meg Julika hangját.
- Szia, Lili és Erik vagyunk. Feljöhetünk?- kérdezte a lány, bár még mindig hallatszott a hangján, hogy valami más.
- Persze, gyertek- engedte be őket a nő.
Az este remekül telt, de 11 óra körül Erik szedelődzködni kezdett. Lili kikísérte őt a kapuig.
- Vigyázz magadra, rendben?- kérte gyengéden, bár maga sem tudta, honnan jött ez a hirtelen aggodalom a fiú iránt.
Az csak egy lusta vigyort villantott rá, majd átkarolta a derekát és lehajolt hozzá. Az ajka súrolta a lány arcát, majd pár pillanatig a szája mellett időzött, de Lili ezt egy örökkévalóságnak érezte.
Nyílt titok volt, hogy Erik többet szeretett volna, mint barátságot. Néha Lili is elgondolkodott ezen, de amíg osztálytársak voltak, azért nem akarta, most pedig másfél év eltelt az érettségi óta és ő eddig Münchenben élt. A lány mindig arra gondolt ilyen helyzetekben, hogy 'Letelt az idő, ultimátumot fog adni', de Erik mindig példásan viselkedett és nem siettette Lilit semmivel. Lili eljátszadozott a gondolattal, hogy talán itt lenne az ideje kipróbálni, milyen is lenne együtt lenni vele, de mielőtt dönthetett volna, a fiú hátrált és a falnak dőlt. A szemében megértés tükröződött, és Lili arra gondolt, hogy hülye volt. Végül is, mit akarhatna ennél többet? Erik megérti őt, szereti, és az egyik legjobb barátja is volt. Az utóbbi érvet pedig nem tudta hová rakni- egyrészt, ha mégsem működne köztük, akkor talán elvesztene egy tökéletes barátot. De ha mégsem, akkor a párja egyben a legjobb barátja lenne, igaz? Azért az sem mindegy.
Miközben mindezt végig gondolta, Lili közelebb lépett és átölelte a fiú derekát.
- Ugye tudod, hogy nem erőltetek semmit?- kérdezte egy sóhajtás közepette Erik, miközben a vállára fektette a kezeit.
- Persze, hogy tudom- pillantott fel Lili, miközben könny szökött a szemébe a meghatottságtól.
A fiú letörölte az arcán legördülő könnycseppet.
- Mi a baj?- kérdezte csöndesen.
A lány először nem is tudott válaszolni a torkát fojtogató érzéstől.
- Én csak... nem akarom, hogy rosszul érezd magad, de én akaratlanul is fájdalmat okozok neked...
A fiú a szájára tette a mutatóujját.
- Ne törd magad ezen. Hiszek benne, hogy ha eljön az ideje, mi tökéletes párost fogunk alkotni. Addig is, én...
Most Lili volt az, aki félbeszakította őt, azonban ő mindezt a szájával csinálta. Végül döntött, és abban a pillanatban úgy érezte, hogy a jó döntést hozta meg.
Erik azonban hátrébb húzódott és mélyen Lili szemébe nézett.
- Biztosan ezt akarod?
A lány bólintott, mire a fiú lassan lejjebb hajolt végig fenntartva a szemkontaktust, majd mikor összeért az ajkuk, leeresztette a szemét és így tett Lili is. Az ajkuk összhangban mozgott, és amikor Erik végigsimított nyelvével a lány száján, azon nyomban szétnyitotta ajkait.
Percekig álltak így, összefonódva, amikor a fiú elengedte és egy utolsó puszit nyomott felduzzadt ajkaira. Erik lusta mosolyt villantott, majd végigsimított egyszer a lány arcán, és kilépett a kapun.
A lány úgy érezte, szüksége van egy kis időre, mielőtt bárkivel is találkozna. Furcsa érzése támadt, de egyelőre még nem tudta azonosítani. Viszont nem volt olyan szerencséje, hogy egyedül maradhatott volna- szinte alighogy becsukódott Erik után a kapu, lépteket hallott, amik egyre lassultak, ahogy hozzá közeledtek.
- Lili?- hallotta aznap már másodszorra a hangot. Lehunyta a szemét, és megjelent előtte a pengeéles tekintet.
- Igen?- pillantott fel Benjámin arcára a lány.
- Öhm... jól vagy?- kérdezte, bár úgy hangzott, mintha eredetileg valami egészen mást akart volna.
- Igen, persze. És te?
A férfi összevonta a szemöldökét.
- Veled ellentétben én nem nézek ki úgy, mint akit kimostak, kiterítettek száradni, kivasaltak, majd bedobtak egy sarokba. Legalábbis remélem.
Lili arcán halovány mosoly jelent meg.
- Te aztán értesz az udvarláshoz- fintorgott rá a lány. - Nem, te nem.. Ezek szerint nekem is ideje lenne felfrissítenem magam.Te mi járatban? Mész valahova?
- Nem, én csak... tulajdonképpen azért jöttem, mert láttam, hogy kijössz a lakásból, és bocsánatot akartam kérni, amiért reggel miattam öntötted le magad, de nem akartam megtörni a pillanatot, vagy ilyesmi.
Lili mélyen elpirult. Ezek szerint mindent látott?
- Benjámin, ezt már megbeszéltük, nem történt semmi- mondta inkább, mert legszívesebben elkezdett volna hetet-havat összehordani, holott senkinek semmi köze hozzá, hogy kivel csókolózik holmi kapualjakban, meg kivel nem. Pláne nem ennek az embernek kezd majd el magyarázkodni. Szép is lenne!
- Hívj inkább Beninek, légyszíves- kérte mosolyogva a férfi. - Szóval biztosan nincs semmi baj? Arra gondoltam, hogy elhívlak egy kávéra, de ne értsd félre, mármint értem, hogy együtt vagy valakivel... Szóval ez nem randi lenne.
Most Benin volt a sor, hogy elvörösödjön, de ettől függetlenül Lili is felvette a piros egy még mélyebb árnyalatát.
- Persze, szívesen elmennék kávézni veled. Holnap?
Beni megkönnyebbülten kifújta a levegőt.
- A holnap reggel nagyszerű lenne.
- Mi lenne, ha átmennék hozzád?- kérdezte Lili.
- Az tényleg kényelmesebb lenne- értett egyet mosolyogva Benjámin, majd intett, és ő is kilépett a kapun.
Amikor egyedül maradt, csak akkor döbbent rá Lili, hogy mi is volt az a furcsa érzés.
Igazából nem volt szerelmes Erikbe, és most inkább fatális hibának érezte azt a csókot.
- Semmiképpen sem. Holnap iskola van.
- Ó. Na nem baj, Danit is eléggé bírom- vigyorodott el újra, majd bepattant a vezetőülésre, és megvárta, míg Lili is becsusszant mellé.
Az utat végig ökörködték, és Lili újból középiskolásnak érezte magát.
Mikor végül leparkoltak, és kiszálltak az autóból, Lili aznap másodszorra pillantotta meg Vesztergom Benjámint. Most azonban nem egyedül volt, és egyáltalán nem tűnt fáradtnak. A férfiból valami megmagyarázhatatlan erő és veszély áradt, ami egyszerre vonzotta és taszította Lilit. Külsőre viszont a férfi csak egy hétköznapi üzletembernek tűnt, és Lili arra gondolt, talán megőrült.
Amikor azonban Benjámin feléjük fordult, az arckifejezése teljesen más volt, mint reggel- mondhatni ijesztő. Lili nem állt túl közel hozzájuk, de még abból a távolságból is látta, hogy a férfi szemei villámokat szórnak, a száját pedig összeszorította. Mikor viszont észrevette, hogy figyelik őket, barátságos mosolyt öltött, és intett Lilinek.
A lány annyira összezavarodott, hogy csak akkor eszmélt fel, amikor Erik erőteljesen oldalba bökte.
- Mi bajod van, kislány?- kérdezte összevont szemöldökkel.
Lili zavartan ingatta a fejét, majd belekarolt Erikbe és felcsörgött kaputelefonon a nagybátyjához.
- Igen?- hallotta meg Julika hangját.
- Szia, Lili és Erik vagyunk. Feljöhetünk?- kérdezte a lány, bár még mindig hallatszott a hangján, hogy valami más.
- Persze, gyertek- engedte be őket a nő.
Az este remekül telt, de 11 óra körül Erik szedelődzködni kezdett. Lili kikísérte őt a kapuig.
- Vigyázz magadra, rendben?- kérte gyengéden, bár maga sem tudta, honnan jött ez a hirtelen aggodalom a fiú iránt.
Az csak egy lusta vigyort villantott rá, majd átkarolta a derekát és lehajolt hozzá. Az ajka súrolta a lány arcát, majd pár pillanatig a szája mellett időzött, de Lili ezt egy örökkévalóságnak érezte.
Nyílt titok volt, hogy Erik többet szeretett volna, mint barátságot. Néha Lili is elgondolkodott ezen, de amíg osztálytársak voltak, azért nem akarta, most pedig másfél év eltelt az érettségi óta és ő eddig Münchenben élt. A lány mindig arra gondolt ilyen helyzetekben, hogy 'Letelt az idő, ultimátumot fog adni', de Erik mindig példásan viselkedett és nem siettette Lilit semmivel. Lili eljátszadozott a gondolattal, hogy talán itt lenne az ideje kipróbálni, milyen is lenne együtt lenni vele, de mielőtt dönthetett volna, a fiú hátrált és a falnak dőlt. A szemében megértés tükröződött, és Lili arra gondolt, hogy hülye volt. Végül is, mit akarhatna ennél többet? Erik megérti őt, szereti, és az egyik legjobb barátja is volt. Az utóbbi érvet pedig nem tudta hová rakni- egyrészt, ha mégsem működne köztük, akkor talán elvesztene egy tökéletes barátot. De ha mégsem, akkor a párja egyben a legjobb barátja lenne, igaz? Azért az sem mindegy.
Miközben mindezt végig gondolta, Lili közelebb lépett és átölelte a fiú derekát.
- Ugye tudod, hogy nem erőltetek semmit?- kérdezte egy sóhajtás közepette Erik, miközben a vállára fektette a kezeit.
- Persze, hogy tudom- pillantott fel Lili, miközben könny szökött a szemébe a meghatottságtól.
A fiú letörölte az arcán legördülő könnycseppet.
- Mi a baj?- kérdezte csöndesen.
A lány először nem is tudott válaszolni a torkát fojtogató érzéstől.
- Én csak... nem akarom, hogy rosszul érezd magad, de én akaratlanul is fájdalmat okozok neked...
A fiú a szájára tette a mutatóujját.
- Ne törd magad ezen. Hiszek benne, hogy ha eljön az ideje, mi tökéletes párost fogunk alkotni. Addig is, én...
Most Lili volt az, aki félbeszakította őt, azonban ő mindezt a szájával csinálta. Végül döntött, és abban a pillanatban úgy érezte, hogy a jó döntést hozta meg.
Erik azonban hátrébb húzódott és mélyen Lili szemébe nézett.
- Biztosan ezt akarod?
A lány bólintott, mire a fiú lassan lejjebb hajolt végig fenntartva a szemkontaktust, majd mikor összeért az ajkuk, leeresztette a szemét és így tett Lili is. Az ajkuk összhangban mozgott, és amikor Erik végigsimított nyelvével a lány száján, azon nyomban szétnyitotta ajkait.
Percekig álltak így, összefonódva, amikor a fiú elengedte és egy utolsó puszit nyomott felduzzadt ajkaira. Erik lusta mosolyt villantott, majd végigsimított egyszer a lány arcán, és kilépett a kapun.
A lány úgy érezte, szüksége van egy kis időre, mielőtt bárkivel is találkozna. Furcsa érzése támadt, de egyelőre még nem tudta azonosítani. Viszont nem volt olyan szerencséje, hogy egyedül maradhatott volna- szinte alighogy becsukódott Erik után a kapu, lépteket hallott, amik egyre lassultak, ahogy hozzá közeledtek.
- Lili?- hallotta aznap már másodszorra a hangot. Lehunyta a szemét, és megjelent előtte a pengeéles tekintet.
- Igen?- pillantott fel Benjámin arcára a lány.
- Öhm... jól vagy?- kérdezte, bár úgy hangzott, mintha eredetileg valami egészen mást akart volna.
- Igen, persze. És te?
A férfi összevonta a szemöldökét.
- Veled ellentétben én nem nézek ki úgy, mint akit kimostak, kiterítettek száradni, kivasaltak, majd bedobtak egy sarokba. Legalábbis remélem.
Lili arcán halovány mosoly jelent meg.
- Te aztán értesz az udvarláshoz- fintorgott rá a lány. - Nem, te nem.. Ezek szerint nekem is ideje lenne felfrissítenem magam.Te mi járatban? Mész valahova?
- Nem, én csak... tulajdonképpen azért jöttem, mert láttam, hogy kijössz a lakásból, és bocsánatot akartam kérni, amiért reggel miattam öntötted le magad, de nem akartam megtörni a pillanatot, vagy ilyesmi.
Lili mélyen elpirult. Ezek szerint mindent látott?
- Benjámin, ezt már megbeszéltük, nem történt semmi- mondta inkább, mert legszívesebben elkezdett volna hetet-havat összehordani, holott senkinek semmi köze hozzá, hogy kivel csókolózik holmi kapualjakban, meg kivel nem. Pláne nem ennek az embernek kezd majd el magyarázkodni. Szép is lenne!
- Hívj inkább Beninek, légyszíves- kérte mosolyogva a férfi. - Szóval biztosan nincs semmi baj? Arra gondoltam, hogy elhívlak egy kávéra, de ne értsd félre, mármint értem, hogy együtt vagy valakivel... Szóval ez nem randi lenne.
Most Benin volt a sor, hogy elvörösödjön, de ettől függetlenül Lili is felvette a piros egy még mélyebb árnyalatát.
- Persze, szívesen elmennék kávézni veled. Holnap?
Beni megkönnyebbülten kifújta a levegőt.
- A holnap reggel nagyszerű lenne.
- Mi lenne, ha átmennék hozzád?- kérdezte Lili.
- Az tényleg kényelmesebb lenne- értett egyet mosolyogva Benjámin, majd intett, és ő is kilépett a kapun.
Amikor egyedül maradt, csak akkor döbbent rá Lili, hogy mi is volt az a furcsa érzés.
Igazából nem volt szerelmes Erikbe, és most inkább fatális hibának érezte azt a csókot.
Sziia! :)
VálaszTörlésMint, ahogy ígértem, természetesen itt vagyok! Először is vááááááá, a Zöld Teknős! Imádom <3 Az egyik barátnőm a közelében lakik, így nem egyszer volt szerencsém megfordulni arra, amikor vidékről utaztam fel hozzá. Először is Erikről szólnék pár szót, kedves, aranyos, rendes, de nekem kicsit depressziós hajlamúnak tűnik, mármint oké, hogy nem akar semmit sem siettetni Lilivel, de nem tudom, nekem ez így akkor is fura. Viszont az a csók szerintem is hibának bizonyul, hiszen Lili nem szereti őt. Azt gondolom, hogy valahol félhetett a lány és ebben keresett megnyugvást, amit végül talán pár pillanatig meg is kapott, na de aztán? Kíváncsi vagyok, hogy ennek így mi lesz a folytatása. Megmondja-e Eriknek az igazat, vagy esetleg mégis amellett dönt, hogy egy esély mindenkinek jár. Végül de nem utolsó sorban, Benjámin vagyis akkor hívjuk Beninek. Vele nekem még mindig nem stimmel valami, az a titok még mindig körbe lengi és amikor először bukkant fel ebben a részben, nos számomra kissé ijesztő volt, viszont amikor Lilivel beszélgetett, akkor meg már nem. Tudom, hogy valami van ezzel a pasival és megöl a kíváncsiság, hogy tudjam mi is az. Kíváncsi leszek a közös kávézásra, szóval siess a következővel, ahogy csak tudsz!
Puszillak <3